Aktuális
>>>
KURULTAJ 2010
Kritikai észrevételek a Hun-Avar lamellás vértezetről (mint hiteles rekonstrukciós darabról).
Egy kijelentést kell, hogy tegyek, mielőtt belekezdek a bírálatba.
A Kárpát-medencében talált lamellás páncélok építéséről, ma Magyarországon én rendelkezem valószínűleg a legtöbb ismerettel és tapasztalattal! Bár nem rendelkezem lovas gyakorlattal bátran mondhatom, aki hazánkban „helyi anyagból” akart építkezni valamilyen módon eljutott hozzám.
Igen kevesen vállalkoznak erre a rekonstrukciós munkára és tesznek lépéseket a gyakorlati megvalósítás felé. Jórészt egyéni próbálkozások, az eredeti lelet-leletek ismerete nélkül. (Ha valakit önérzetében megbántanék vagy az írásomban hiteltelenséget vél felfedezni a mondandóm végén megadott elérhetőségen „fülönfoghat”.)
Jelen írásomban szeretném azokat a formai és etikai hibákat helyére tenni, amiket a KURULTAJ Hun-Avar vértjével kapcsolatban tapasztaltam.
Kelemen Zsoltot egyik közös barátunknál ismertem meg. Aki valószínűleg ráunt arra, hogy Zsolt akkori bőrpáncélját szünet nélkül „bíráltam”. Ezért megszervezett egy találkozót a birtokán. Elvittem magammal az általam elkészített „Kunszentmártoni-ötvös” avar páncéljának formai és fűzéstechnikai kísérleti darabját (ami már akkor viselhető állapotban volt). -Akkor még úgy éreztem jó mederben fognak zajlani az események.-
Jelenlegi álláspontomat és fenntartásaimat is ismeri a „Hun” páncéllal kapcsolatban.
A Hun-Avar vért általam vélt hibái:
- a lamella mérete nagyobb;
- a lamella szimmetrikus;
- a vért középvonalán futó lamellára nincs magyarázat;
- a lamellán fellelhető ívek irányára sincs kellő érv;
- a leletben csak mellpáncél volt
Most megpróbálok egy rövid összefoglalót írni a kunszentmártoni vértről, a kutatás menetéről és a rekonstrukciós munkám jelenlegi állásáról. (Zsolt a kunszentmártoni és a budakalászi avar leleteket emeli ki forrásként.)
A lelet 1928-ban került napvilágra, a „neten” is olvasható:
http://epa.oszk.hu/01600/01614/00010/pdf/nyjame_15-17_1972-1974_5-35.pdf
Ezen írás alapján is el lehet indulni egy lehetséges formai változat felé. Annál is inkább, mert Csallány Dezső készíttetett egy rekonstrukciót a vértről. (Előzetesen ennyit ki készítette el az első változatot.)
A Móra Ferenc Múzeum „Avarnak mondták magukat” című kiállítás anyagában is volt egy lamellás vért rekonstrukció (Tiszavasvár-i lelet). Majd negyedszázadig volt látható azok számára, akiket érdekelt a téma. Sokunkat inspirált ez a kiállított darab, de kevesen jutottak tovább a megvalósításban.
Csak a lényegi dolgokat szeretném megemlíteni, ha valaki számára ezek a gondolatok elégtelenek, akkor a személyes találkozást javasolnám.
Az én elképzelésem a vért formájáról:
Az említett cikk olvasása és a lelet rekonstrukciós rajzainak tanulmányozása közben már felmerültek azok a kérdések, amik mindenképpen gyakorlati munkát követeltek.
Első fázisként próbáltam helyére tenni azokat az elemeket, amiket Csallány Dezső véleményem szerint nem a megfelelő pozícióba helyezett (ő mindenképpen ragaszkodott a „felső sor takarja az alsó sor felső részét” elvhez, ami a pikkely páncélok sajátossága). Amikor sikerült fejben egy elfogadható képet alkotnom, a most már nem középen záródó és nem tetőcserép módjára fűzött vértről (nem alaptalan és légből kapott gondolatok vittek erre a következtetésre), elkezdődhetett az elképzelésem megvalósítása.
Kiválasztottam azt a lamella típust, ami a páncél felületének nagy részét elénk fogja tárni. A választás az általam megszemlélt lamellák közül, a hat furattal és közel azonos furathelyzettel rendelkező lamellára esett. Ebből az egy típusú lamellából készült 300 db lelethelyes (furat és befoglaló méretek: 57mm x 24mm és átmérő 2.5-ös furat) példány, amivel elindult a formai rekonstrukció.
A páncélt szegélyező lamellák pozíciója adott és elfogadott ezért ezeket nem készíttetem el. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem tartottam a feltételezett anyagvastagságot (2-2,5 mm, helyenként még vastagabb) hanem 1mm-es lemezből dolgoztam.
Feltétlenül szükséges kiemelnem az akkori készítő kiváló „mérnöki munkáját”. A korhoz tartozó leletek általában nagyobbak és több fűzőlyukkal rendelkeznek és így biztosítják a harcos védelmét. Nincs tudomásom olyan avar vértről, amely a vértfelület legnagyobb részét hat lyukas lamellával oldotta volna meg. Így egy teljesen egyedül álló konstrukciót készített az ötvös. Feltehetően önmaga részére alkotta a páncélt. Milyen analógiákat vettem (vett a készítő) alapul, ebben az írásban nem kívánom taglalni.
A lamellák elkészítésénél általában nincs jelentősége a technológiának, amivel a formát elkészítjük. Csak akkor van szükség hagyományos munkamenetre, ha a lelet anyagvizsgálaton is átesett és tudunk következtetni a szilárdságára és anyagösszetételére.
Az érdemi munka a lamellák sorjázásával és domborításával kezdődik. KIHAGYHATATLAN folyamat!!! Minden egyes lelet, ami a kezemben megfordult domborított! A kor kovácsainak ill. a készítőknek ezek a folyamatok egybeestek a lamella formájának megadásával. (Rövidebb időbe telik hagyományos módon elkészíteni egy lamellát mint a mai módszerek szerint.) A domborítás a merevség biztosítása mellett az elemek felületi egymáshoz rendeződését is elősegíti. Nyilvánvaló, hogy a domborítás mértéke a lamella típusától függő. Az egymáshoz rendeződés határozza meg a vért hatékonyságát és védelmi képességét.
A lamellák formai rendbetétele után két dolgot kellett eldöntenem és kísérlet tárgyává tennem. (A tévutakról most nem értekeznék).
Hogyan óvom meg a rozsdásodástól, és mivel fűzöm össze?
A felületek megóvására méhviasz használtam. Ez az anyag akkor is ráég a felületre, ha a lamellák az edzési folyamat után meg vannak „eresztve”. Voltak olyan lamellák a kezemben, amelyeknél azt feltételezem, hogy a kovácsolás mellet edzési folyamaton is átestek.
Kiváló döntésnek bizonyult a méhviasz használata.
Nem feltétlenül szükséges kezelni a felületet, ez valószínűleg csak mai praktikum.
A fűzőanyag estében a selyemzsinór mellett döntöttem. A kunszentmártoni vértet biztos, hogy nem ezzel fűzték össze! A fémoxidban nem maradt meg a zsinór sodrásának lenyomata.
A selyemzsinórt ismerték, bandázsolt felületeknél és fémfelületek oxidjában nyomokban ránk maradt. -Itt meg kell jegyezem, hogy mélységesen egyet értek Csallány Dezsővel a bélhúr mint fűzőanyag alkalmazásával! –
Sajnos friss bélhúrhoz nem jutottam, sózottat meg nem akartam használni, mert a sót teljes mértékben nem lehet eltávolítani belőle. Ha meg benne marad, folyamatosan szedi a nedvességet és eszi a vasat.
Tehát fűzőanyagnak méhviasszal átitatott vörös selyemzsinórt választottam.
Amint már említettem új elgondolások vezettek a rekonstrukció megalkotásakor.
Az első formai változat esetében maradtam a Csallányi gondolatnál, hogy a lamellák íves részei kifelé mutatnak a test közép vonalától. Magukat a sorokat én már nem tetőcserép vagy „zsindely” módjára illesztettem össze. Erre is tudok kellő indokot felmutatni, de ebben az írásban nem szaporítanám rá a szót.
Már a fűzés kezdetén komoly kételyeim támadtak a munkám helyes irányáról. Nem igazán ált össze a középrész (nem szerepelt a leletek között kétoldalt bemunkált szimmetrikus darab). De ennek ellenére összeállítottam a teljes felületet.
Ezzel a munkával párhuzamosan kértem segítséget egy nemezhez értő kedves barátnémtól, hogy készítse el a vért ütéselnyelő részét.
Külön megjegyezném, hogy ezekhez a páncélokhoz is szükséges az a puffer anyag, ami tompítja az ütés mértékét.
A „Hun-Avar vért” alá nem öltöztek be a harcosok. Nagyot ront a hitelességen.
Viszonylag hosszú idő telt el ebben az állapotban. Közben a „sakkjátszma” folyamatosan ment a vért elemeivel.
Mígnem egyszer a cikk rekonstrukciós rajzait szemlélve felfedeztem, egy más típusú rendet. Általában nem szokták elkerülni a figyelmem az ilyen részletek, de most igen hosszú ideig bujkált előlem a jónak vélt megoldás.
A 13-as lamella lehet a hiányzó közép. A vérten belüli helyzetét a 14,15,16-os lamellák mutatják.(18-as a szegő lamella)
A hiányzó elem egy trapéz alakú hat lyukas szimmetrikus darab, amit eddig szegélyként tartottam számon. Az első esetben a középrészt, két oldalon bemunkált darabbal oldottam meg. Ilyen elem nem volt a fellelt lamellák között (csak hiánypótlásul alkalmaztam)!
Kezdődhetett a vértkészítők jól ismert „munkája” a bontás és az újrafűzés.
Most már felhagytam minden előzmény követésével. Csak a rögzített „útjelzők” és a munka közbeni intuíciók irányították a folyamatokat.
Itt szeretném újra felhívni a figyelmet arra, hogy ez a vért csak a formát és a lamellák egymáshoz való viszonyát mutatja. Nagyon sok nyitott kérdés van, amire meg kell még találni a választ.
Itt még próbálkoztam azzal, hogy az ívek az oldalak felé nézzenek. Számomra ez nem elfogadható.
A teljes mellvért vélt és lehetséges változatairól nem szaporítanám a szót. Aki kísérletezik és érdeklődik, azzal szívesen értekezem róla.
Ezt a fűzési rendet érzem a legmegfelelőbbnek az én jelenlegi ismereteim szerint.
Ezeket az alapokat és elveket veszem tekintetbe minden avar vért vizsgálatakor, és elengedhetetlennek tartom a vértek egyéni tipológiájához.
Ennek a vértnek egyik állapotát látta Kelemen Zsolt a már említett „békéltető” találkozón.
http://www.lovasharc.hu/index_elemei/aktualkepek%20stb/pancel/avar%20pancel.html
Tehát végső következtetésként leírhatom, hogy részleteiben a testpáncél mutat csekély hasonlóságot avar vértekhez, de nem minősíthető annak.(Kétségtelenül fotogén darab) Nem hordozza, illetve rosszul jeleníti meg azokat a lényegi elemeket, amik kiemelik az avarok vértjét a kor páncéljai közül.
Nem lehet bennem ellenérzés az általam hibásnak és elégtelennek ítélt próbálkozásokkal szemben. Nem minősíthetem, hogy ki milyem módon képzeli el a múlt harcosait. De úgy érzem ennyi kiegészítést meg kellett tennem. Önmagammal szemben is ugyanilyen kritikus vagyok.
Részemről ezek a hiányosságok nem okoznának problémát egy kísérleti darabnál, de a beharangozott páncélt alkalmatlanná teszik a bemutatásra. Jelen esetben az eszközt túlzottan méltató média késztetett megnyilatkozásra. Ez a kritikai hozzáállásom általában igaz az íjra, ruhára, nyeregre, mindenre, ami ma a „szittyabiznisz” része.
Meg lehetett volna oldani úgy is, hogy nem írok egy sort sem, de mivel már láttam a felnagyított lamellás vértről is másolatot nem kívántam tovább szó nélkül hagyni.
Ezek után mindenki döntse el, hogy mennyire hiteles a bemutatott Hun-Avar vértezet.
Végezetül megemlíteném, hogy négy éve működik egy rendezvény, „Páncélos Vitézek Találkozója” néven. Ez a rendezvény a sztyeppei páncélok iránt érdeklődők segítését és összefogását tűzte ki céljául. Úgy érzem, kezd mára összebarátkozni az a pár fő, akik egyszer ténylegesen elénk tárják a múlt egy picinyke lehetséges szeletét.
Magyar András
(hold65@gmail.com,-30/9746854)
>>>
A Kurszán Ádáz Népe (Magyar András) és a Négy Griff (Lele János) szervezésében 2010-ben a Kurultaj helyszínén lesz a Páncélos vitézek szakmai tanácskozás.
Helye: Kurszán Ádáz Népe sátorszállás
Ideje: 2010. augusztus 7. szombat, délutáni, esti órák
Bemutatjuk egymásnak eddig elért eredményeinket, megtárgyaljuk a jövőt.
Odavárunk!
>>>
Video a Szeged napja (2010. május 22-23.) rendezvény "Vitéz őseink" történelmi élő hadi tábor párviadalairól: PÁRVIADALOK
>>>
Álmosvölgyi Várjátékok, 2010. május 28-29. LINK
>>>
Video a Szeged napja (2010. május 22-23.) rendezvény "Vitéz őseink" történelmi élő hadi táborról: CSATA
>>>
Video a 2010. április 24-25-i Ópusztaszeri Hadi tábor egyik csatájáról: CSATA
>>>